Minimalizmus: egy dokumentumfilm az igazán fontos dolgokról
Filmrendező neve: Matt D’Avella
A film éve: 2015
Hogyan lehet az életünk több, kevesebbel? Erre a központi kérdésre keresi a választ ez az amerikai film. A film interjúk összegzései alapján született meg, és egy baráti páros készítette el. Az élet különböző területeiről érkező emberekkel készült interjúkon keresztül mutatják be azt, hogy mit jelent az interjúalanyok számára a minimalizmus, hogyan tudnak tartalmas életet élni úgy, hogy kevesebbel is beérik, sőt megfelel nekik, és boldogok úgy, ahogy vannak.
A filmben egy építészt is meginterjúvoltak, aki azt mondta, hogy manapság az életünket annak a függvényében éljük, amilyen teret kapunk hozzá, ahelyett, hogy megterveznénk a saját terünket, ami illik hozzánk. Hozzátette, hogy semmi sem nagyobb felelősség, mint a lehető legkisebb térben élni. Ezt továbbfűzve bemutattak olyan embereket, akik elköltöztek a nagyvárosból, építettek vagy vettek magunkat egy „tiny house”-t és azóta érzik magukat komfortosan a saját környezetükben, a saját léptékükben. Ezzel együtt olyan példákat is felhoztak, akik a nagyvárosban maradtak és az adott körülményekhez mérten egy zsúfolt belvárosi egy-két teres lakást alakíttattak át belsőépítészekkel úgy, hogy mobilis, térhatároló falakkal, összecsukható és beépített bútorokkal mindenki a saját igényeire szabhatja a tereit, amit mindig az adott funkció szerint átalakíthatóra terveztek.
Alapvető a megfelelő terek létrehozása, viszont ennél is fontosabb az alapos önismeret, arról, hogy mik az igényeink, mire van szükségünk, miből mennyire, és milyen környezetben érezzük jól magunkat. Amint ezeket meg tudjuk fogalmazni, úgy fogunk rájönni arra, hogy milyen térben vagy terekben tudnánk komfortosan élni, és ezekben a terekben milyen és hány kiegészítő vagy hasznos elem képes kiszolgálni az igényeinket. Pont annyi, amennyire szükségünk van. Ameddig ezt nem tudjuk megfogalmazni, addig mindent fel fogunk halmozni és folyamatosan keresni fogjuk az újabb és újabb tárgyakat, mint ahogy a film is bemutatja az amerikaiak vásárlási szokásain keresztül ezt a materialista hozzáállást.
Már többen elkezdtek kiszakadni a materialista társadalmi keretből és egy egyszerűbb életet élni, a tereiket a less is more Mies-i kijelentés jegyében minimalista módon megalkotni, úgy, hogy a számukra fontos dolgokra helyezik a hangsúlyt. Velük, az életüket újraalkotó emberekkel készített egy új-zélandi srác interjúkat, amit a saját YouTube-csatornáján mutatott be. Amikor rátaláltam erre a csatornára, nekem újdonság volt a „tiny house” téma, viszont egyre mélyebbre beleásva magamat ebbe, úgy éreztem, hogy ez egy reális jövőkép lehet az én generációm egy részének.
Living Big in a Tiny House
Alapító: Bryce Langston
YouTube-csatorna létrejötte: 2013
Ez a YouTube-csatorna egy videós interjúsorozat formájában világszerte dokumentálja az egyedülálló és érdekes otthonokban élő emberek életét. A műsor mindenféle típusú házról hoz példát: kereken guruló; mikrolakás; kabin; faház; földház; konténerház; busz; kisteherautó és még sok másból kialakított élettérről. Azoknak az alternatív életmódot élő embereknek az életében mélyed el, akik úgy döntöttek, hogy kiszakadnak a mindennapokból és valamilyen kreatív, költséghatékony formában változatnak a lakhatási körülményeiken.
A műsort 2013-ban indította Langston és azóta Új-Zéland egyik legnagyobb YouTube-csatornájává nőtte ki magát kétmillió előfizetővel és jóval több mint kétszázhúsz millió megtekintéssel. Azóta a Living Big in a Tiny House nemzetközié vált, hatalmas követőkkel Észak-Amerikában és Európában. Eredetileg az aucklandi drága lakáspiaci árak indították be Langstonnál azt a gondolatot, hogy lehet másképp is élni, költséghatékonyan és okosan, emellett kitartva a párjával létrehozta a saját házát is, és azóta szakértőként másoknak is segítséget nyújt. 2018-ban a YouTube-csatornája alapján az alternatív életmódról kiadott egy könyvet is.
Úgy gondolom, hogy akit érdekel a „tiny house” életmód, amit ez a csatorna is képvisel, az mindegyik videóból sokat tud tanulni, összegyűjteni a számára értékes információkat, amelyekből össze tud gyúrni egy számára működőképes életmódot és kialakítani hozzá a megfelelő életteret. Ez az alternatív életmódról való újragondolás szerintem már berobbant az én generációmba is, főleg azok között népszerű, akik a belvárosi lakhatási helyzetre szeretnének egy okos és költséghatékony megoldással előállni, és ebben még élvezetüket is lelik. Ennek a mozgalomnak egy hazai példáját is szeretném bemutatni, őket már évek óta szintén lelkesen követek.
Eco Tiny House
Alapítók: Szakács Botond és Antonie Dusenne
Az alapítás éve: 2017
Van, aki először a saját tiny house-át építi fel és utána gondolja át azt, hogy ebből a megfelelő szakemberek és infrastruktúra kialakításával egy vállalkozás is kinőheti magát. Ez történt Szakács Botond esetében, így jött létre az Eco Tiny House kisvállalkozás Csíkszeredában, egy lelkes csapattal segítségével. Az egyszerűbb életforma, a minimalizmus, a költséghatékonyság, a szabadidő növelése és a szabad élet hívószavaira reagál ez a vállalkozás Erdélyben.
Az ő apró házaik fából készülnek és pótkocsira épülnek, hogy gördülékenyen kivitelezhető legyen az A-ból B-be való szállítás. A koncepció terve az Egyesült Államokból jött és kezdték el használni szerte Európában. Egy olyan mobil otthonfajta, ami irodaként, műhelyként, extra szobaként, nyaralóként, menedékházként szolgál és még sok más funkciót rá lehet húzni. Sokoldalúak mobilis bútoraikkal együtt, amiket bárhova le lehet helyezni, majd élvezni az ebből adódó lehetőségeket és előnyöket.
Jelenleg a honlap szerint 15 előre megtervezett modell kapható, illetve egy külön opcióként a vállalkozás segítségével, az egyedi igényekkel együtt mindenki elkészítheti a saját házát. A csapat főként Nyugat-Európába szállít ilyen előre elkészített házakat, Magyarországon belül sajnos még nem terjedt el ennek a kultúrája.
A lakókocsi funkcióval bíró szállítható faház szigetelése kőzetgyapot, thermo nyílászárókkal és igény szerint napelemekkel felszerelve, ezek biztosítják a fűtéshez, a konyhai gépek működéséhez, az áramellátáshoz és a világításhoz tartozó energiát. Vizestartályból oldható meg a mosogatás és a fürdés. A beépített gépekre garanciát is vállalnak, illetve a kisgyerekes családok miatt az igények szerint gyerekbaráttá is alakítják a házakat.
A szállíthatóság miatt a két és fél méteres szélességbe bele kell férniük, az épületek magassága általában 4 méter, hosszuk azonban tetszőlegesen állítható, akár elérheti a nyolc métert is, és két lakás egybenyitására is lehetőség van.
Ez a vállalkozás az aktualitás témámra hoz egy praktikus megoldást, nem is olyan messze tőlünk, a szomszédban. Úgy gondolom, hogy azoknak, akik szeretnének különköltözni, viszont nincsenek tízmilliók a zsebükben, ez a minta számukra egy élhető és fenntartható megoldásként működhet. Ilyen fajta házakban gyökeret lehet verni és fixálni a kerekeket, azonban van egy másik vonal is, ami a rövidtávú-ingázó életmódot helyezi előtérbe, a csikorgó kerekekkel távolodva a horizonton a világ vége felé.
VanLife-FreeLife
Nem egyszer hallottam már azt a történetet az utóbbi években, hogy harmincas éveikben járó emberek a munkában való kiégés szélén úgy döntenek, hogy felmondanak, felmarkolják a megtakarításukat és azt mondják: „köszönöm szépen, most egy időre világgá megyek”. Majdegy blogon keresztül megörökítik az útjukat. Már évek óta önkéntes vagyok a budapesti Járatlan Utakon Fesztiválon, az előadóink között szép számmal megtalálhatók az ilyen mentalitású emberek. A lakókapszula témám miatt most elsősorban a kerekeken guruló járgányokban való életmódról szeretnék röviden egy-két szót szólni.
Szerintem ez a mozgalom még az amerikai hippimozgalomra vezethető vissza, amikor színes Volkswagen járgányokkal cikáztak a 66-os úton és hirdették a „make love, not war” szállóigét. Ez a szabad életforma sokakat csábított és inspirált arra, hogy a komfortzónájukat tágítva bevállalják azt, hogy akár életforma-szerűen egy lakóautóban éljenek és közben felfedezzék a világot. Nyilván itt a háborús helyzet is befolyásolta ennek a kialakulását, de a témám szempontjából erre most nem szeretnék kitérni.
A múltban már elkezdődött a vanlife életérzés, és én személy szerint úgy érzem, hogy második korszakát éli, legalábbis azok körében, akikről szól ez a fesztivál, ami jó beszélgetési alapot szolgáltathat a mikroéletterek működéséről. Itt a miért is megyünk világgá kérdés helyett azt a kérdést tenném fel a lakás témához kötődve, hogy hogyan alakítható ki az utunk során a saját lakóterünk. Egyáltalán kialakítható-e? A módosabb utazók hozzácsatolnak egy lakókocsit az autójukhoz, a következő kategória az, aki vesz egy lakóautót, amiben kényelmesen elfér és nincsen szüksége pótkocsira, a nagy átlag az a guruló egyén, aki a B kategóriás jogsiba szeretne még beleférni, mert így olcsóbb, ezért vesz egy nagyobb légterű autót, pl. egy használt Ford Transitot és átalakítja a saját igényeinek megfelelően. Minél kisebb a lakótér, annál nagyobb kihívás. A gurulós kalandorokat a motorosok és a biciklisek zárják.
Kialakítást tekintve sarkalatos pont az üzemanyag, hogyha valaki ilyenre vállalkozik, az biztos, hogy erre előbb kell gondolni, mint a párnahuzat színére. Manapság az interneten sok példát lehet találni arra, hogy hogyan is alakítható át egy kis légterű autó, pl. a fentebb taglalt Living Big in a Tiny House csatorna videói között is számtalan példát lehet erre találni. Egy alapberendezés elemei: legyen benne egy matrac alvás céljából, élelmiszer tárolására hely, esetleg a főzéshez is (avagy kempingfőző), tárolórekeszek ruhák, értékek, egyéb holmik tárolására, és ami a legfontosabb: egy adag optimizmus és jókedv, ha az út során lerobbansz (ha már a szerszámoskészletet otthon hagytad és azt is, aki ért ahhoz, hogyan orvosolja a helyzetet). A fürdőszobai dolgok kivitelezhetők kempingekben is, vagy akár egy szabadtéri zuhanyfej beépítésével és víztartállyal az autószárnyon kivitelezve a fürdést.
Ez a helyfüggetlen vanlife életérzés vajon megoldható egy életen át, vagy csak egy életszakaszt ölel át? Úgy gondolom, hogy ez egyén kérdése, viszont abban biztos vagyok, hogy amíg fiatalok vagyunk, addig kell ilyenekkel kísérletezni, mielőtt idősebb korunkban lehetőségünk lenne újra átgondolni és elvetni ezt az ötletet.
ÖSSZEGZÉS
Úgy gondolom, a kapszulaépítészet témaköre egy elég tág témakör, még úgy is, hogy kiemelt példákon keresztül mutattam be a mini lakóterekkel foglalkozó gondolatokat, újításokat és jövőképeket. Sok irányba el lehet menni, én a lakótér fogalma felől közelítettem a témát és mutattam be a példáimat. Zárásként most visszaidézem a filmből vett építésznek azt a gondolatát, hogy „manapság az életünket annak a függvényében éljük, amilyen teret kapunk hozzá, ahelyett, hogy megterveznénk a saját terünket, ami illik hozzánk”.
Nagyvárosból elköltözött emberek felépítik vidéken a maguk apró házát; nagyvárosban maradt emberek átterveztetik mobilissá a belső tereiket; és van, aki szimplán lelép a világba és viszi a hátán a házát. Igazából mindegy, melyik irányt választjuk a jövőben, a cél úgyis az, hogy ki tudjunk alakítani saját magunk számára egy élhető életteret, ami a miénk, és amint az kialakult, rájövünk, hogy megérkeztünk.
Források:
https://www.youtube.com/c/livingbig/featured
https://www.livingbiginatinyhouse.com/about/
takacsa