Az egyetem végzése közben egyre kevesebb idő jut a szórakozásra, kikapcsolódásra, a külsős barátok felkeresésére. Gőzerővel próbálunk megfelelő időpontokat vagy közös programokat keresni, hogy meglegyen a minőségi idő és a felhőtlen boldogság. Néha ez sikerül is. Személyes beszámoló következik.
A felállás egyszerű: elfoglalt egyetemisták, kevés idővel, nagy igényekkel. De mi van akkor, ha a nagy igények kisebb dolgokkal is kielégíthetők? Ezért találtuk ki a szakon az úgynevezett „társasjátékesteket”, e programok a legfontosabbakat foglalják magukba: az alkoholt és a szórakozást.
Minden héten (vagy kéthetente, a szabadidőtől, hazautazástól függően, a kollégistákra tekintettel) kijelölünk egy estét, ami mindenkinek szabad, megnevezünk egy helyet (kollégium, albérlet vagy jó idő esetén a természet), ahol össze tudtunk gyűlni, és akinek van társasa, vagy bármilyen játékötlete, azt bevetjük. Eddig mindig megoszlottak a vélemények, nem kell mindig közös nevezőre jutni, hiszen ahányan vagyunk, annyi elvárásunk, gondolatunk van a témával kapcsolatban. Az este előkészületei nem tartanak sokáig, főleg, ha spontán születik meg az igény, de mindig az izgatottság és a „nyerni akarás” hajtja a résztvevőket.
A program általában hajnalig eltart, ám az is előfordult, hogy korábban abbahagytuk a játékot és teljesen mással foglalkoztunk, viszont mégis közösen töltöttünk el az időt.
De milyen játékokról is beszélek?
Vegyes érzésekkel kezdtünk neki egy-két Monopoly-körnek, ami a barátságok szétesését jelenti, és vörös arccal egymást szidva adjuk át a meglévő telkeket a másiknak, dobjuk rá az utolsó előtti kártyánkat a paklira, „UNO” -t kiabálva, majd körről körre egyre izgalmasabban oldjuk meg a Cludeo-gyilkosság partiját.
Egy idő után áttérünk az online társasokra is, mint például a „Ki nevet a végén” -re, amiben szerencsésnek kell lennie az embernek, hogy ne üssék ki. A” Skip-bo” szintúgy egy kártyajáték, és kisebb logikát igényel, vagy esetleg együtt kreálunk vicces képeket, „meme” -ket egymásról, amiket korábbi eseményekből, elszólásokból, élményekből merítünk.
Mint mindig, a hepe után hupa is van, így a negatívumok sem maradnak el. Rendszerint a közös időpont hiánya vagy a hangulat ellaposodása okozza a legnagyobb problémát a társasjátékestek alatt. Elfogyott a kedv, a lelkesedés, vagy éppen már egyik játék sem izgalmas annyira, mint az elején. Az időpont a legnagyobb bökkenő; ha hirtelen becsúszik egy találkozó, fontos program, munka, akkor későbbre tolódik, majd talán végleg el is veszik. A szervezések miatt azonban fontos a kommunikáció, a beszéd és a csapatmunka – ebben mindannyian sok tapasztalatot gyűjtünk.
Konklúzió: Sosem késő nekiállni közös programot kitalálni, a spontaneitás mindig szerepet játszik, sőt, nagyon fontos alkotóeleme az összejöveteleknek, mert bármikor változhat a résztvevők egyes játékokhoz, programokhoz való hozzáállása.
A társasjátékestek fejlesztik a kreativitást, szorosabbra kötik a barátságokat, a társaságokat, segítenek levezetni a korábban felgyülemlett stresszt és kikapcsolni – legyen szó akár kisebb, akár nagyobb társaságról. Az effajta estek szervezése mindig izgatottsággal töltenek el bennünket, mert végre leülhetünk és megmérettethetjük kreativitásunkat a kártya-, a detektív- és a logikai játékok terén.
hieglzso 
takacsa