Életünk egyik legnagyobb próbatétele talán az államvizsga, hiszen ez az utolsó akadály a végső cél előtt. Ha ezt sikeresen teljesítjük, akkor lezárhatjuk az egyetemi éveinket és diplomát szerzünk. Terveim szerint rám ez a következő félévben vár, de addig is megismerhetem, milyen is az, amikor egy számunkra nagyon fontos személy esik át ezen a megpróbáltatáson.
A barátom, aki szintén a Műszaki és Informatikai Kar hallgatója, a napokban fog államvizsgázni. Az, hogy az ember eljusson arra szintre, hogy egyáltalán államvizsgát tehessen, rengeteg energiával és lemondással jár. Hihetetlen nehézségeken kell átesni, mérlegelni és precízen beosztani az időt.
Ahogy írtam, én még nem voltam ilyen szituációban, ám általa megismertem a helyzetet. Első körben az embernek egy olyan szakdolgozattémát szükséges találnia, ami elsősorban neki tetszik, másodsorban pedig megfeleljen a követelményeknek. Sokszor inkább fordítva kell választani, hiszen a mi karunkon a mérnöki alkotás a fő szempont. Neki több körben kellett egyeztetnie erről a vezetőséggel, mire sikerült egy olyan szakdolgozattémát kapnia, ami minden kritériumot kielégít.
Miután végzett a szakdolgozattal és leadta, a konzulense átnézte, hogy hivatalosan is leadható állapotban van-e a munka. Ezután neki kellett állnia a tételek összeszedésének, kidolgozásának és megtanulásának. Nem volt egyszerű a helyzet, hiszen 4 tételsorról van szó, összesen 40 darab tételről, azaz 400 oldalnyi tananyagról, aminek nemcsak a „megtanulása”, hanem a megértése a cél.
Sokszor volt nagyon nehéz a helyzet, hiszen nem sikerült megoldania szakdolgozatban a feltett problémát, csak hosszú napok és több próbálkozás után tudta teljesíteni az elvárásokat. Ilyenkor fontos, hogy az ember mellett legyen valaki, aki mindig, minden körülmények között hisz a másikban, hiszen a sok nehéz helyzet után könnyen alább tud hagyni a lelkesedés.
Majd miután sikerült megírni a szakdolgozatot, jött az újabb kihívás, ami talán még nehezebb is volt, hiszen legfőképp itt volt szükség a szorgalomra. Őszintén leírom, hogy sokszor volt olyan, hogy én, aki csak külsős fél, elfáradtam abban, hogy támogassam a barátomat, de abszolút sohasem volt kérdés, hogy mit is kell tennem.
Sokat tanultam a helyzetből, mert egy félév múlva megfordulnak a szerepek, és én leszek a helyzet „főszereplője”. Előre nagyon félek, hiszen láttam, hogy ő miken ment keresztül, de ilyen helyzetben még jobban megismerjük a másikat.
Majd ha ő is elolvassa ezt a cikket, remélem tudja, hogy nagyon büszke vagyok rá, roppant kitartó volt, hihetetlen módon és nagyot nőtt a szememben.
Kívánom mindenkinek, hogy végig tartson ki, bármilyen élethelyzetben is van, ez közelebb visz minket a célunkhoz. Legyen bármilyen nagy akadály előttünk, valaki mindig hisz bennünk és támogat minket, és ez tud igazán nagy löketet adni.
hieglzso