„India soknyelvű, sokvallású és kultúrájú ország, melyben a kultúrák egymást gazdagítják, miközben megtartják saját identitásukat. Ezzel az izgalmas és gazdag örökséggel együtt hat a mai művészekre a nagy múltú népi és törzsi művészet, a mitológia, az irodalom, a zene, és a tánc.”
„Az indiai művészet legfőbb sajátosságai a szimbolizmus és a műalkotásokban kifejezésre jutó tartalmak egyetemes jellege. (…) Az indiai művészetfelfogásban az alkotó személye lényegtelen, ezért az alkotások többsége esetében ismeretlen marad. (…) Az ábrázoló művészetek témájának kimeríthetetlen forrása az indiai mitológia, valamint a nagy indiai eposzok.” Ezen felül vallási és hétköznapi témákkal is gyakran találkozunk. „A képzőművészet kimagasló műfajai a kő- és a bronzszobrászat.” Továbbá a festészet, a gazdag színvilágú textilművészet, a fafaragás, az elefántcsont-faragás és -berakás, valamint a fémművesség. „Az indiai építészet és szobrászat jellegzetes ornamensei a lótusz, a virágfüzérek”, figurális és nonfigurális díszítések. A hagyományos indiai építészetben „tartós anyagból – kőből, téglából – csak vallási építmények készültek.” Szakrális építményeik az buddhista valláshoz kötődő sztúpák, a hindu vallás templomai és barlangszentélyek.
Indiában a hatalmi átrendeződések meghatározták a kultúra alakulását. A Delhi Szultánátus (1206–1526) regnálása alatt például kialakult az indiai iszlám építészet. A két eltérő építészeti stílus jótékony hatással volt a helyi kifejezésmód alakulására. Az egymással ellentétes építészeti eszmék az indo-muszlim stílus megszületése által oldódtak fel.
A nyugati művészet hatása az ókortól kezdve különböző formákban elérte Indiát, a Brit Kelet-indiai Társaság fennhatósága alatt (1757–1947) viszont erősebben épült be az indiai kultúrába, meghatározó módon formálta a városok arculatát. Bombay Miami után a világ második leggazdagabb Art Deco építménygyűjteményévé nőtte ki magát, itt található a New India Assurance Building (1936). A neoklasszikus stílus többek között Hyderabad-ben keveredett az indiaival, ezt példázza a William Ward Marret tervei alapján készült Falaknuma Palace (1893). A Chennai-ban lévő Madras High Court (1892) az indo-szaracén, azaz indiai és gótikus jegyeket egyaránt hordozó stílus egyik unikális példája.
A függetlenség (1947) utáni évtizedekben az indiai művészek hosszú harcot folytattak azért, hogy megteremtsék a hagyományos és modern értékek szintézisét és beléphessenek a nemzetközi művészeti életbe. Ekkoriban a modernista épületek egy új társadalom jelképei voltak, mely próbált megszabadulni a korábbi rendszer béklyóitól, elszakadni az őt megelőző korok hagyományaitól. Kuldip Singh ekkori épületei egyben India egy fontos történelmi és szociális pillanatának mementói. Singh többek között a 70-es években épült bravúros tartószerkezeti kialakítású modernista épületeiről volt ismert, melyek a vasbeton úttörő alkalmazásának számítottak, hiszen az építőanyag akkoriban még ritkának számított Indiában. Kortársa, B. V. Doshi, aki Le Corbusier-t is mesterének mondhatja, kilépett az indiai modernizmus árnyékából és olyan saját formanyelvet dolgozott ki, amely egyensúlyt teremt az ipari technológiák és a kézműves formák között, érzékeny a környezetére, a felhasználók társadalmi státuszára.
A modernizmus kísérletezései fontos állomások voltak a kortárs építészethez vezető úton. Napjaink indiai építészetének sokszínűségéről tanúskodnak a következő példák. A „város őrzőiként” jellemzett 54 emeletes Naga Towers Gandhinagar-ben helyezkedik el, a Szabarmati folyó partján. A kortárs kereskedelmi tornyokat, akárcsak a hagyományos indiai művészetet mély gondolatiság jellemzi. A Naga (kígyó), az ősi indiai kultúra egyik szimbóluma jelenik meg mai környezetben.
Kiberépítészet – XXI. századi innováció. Mumbai tojás alakú épülete, a Cybertecture a Földet szimbolizálja, a bolygó mintájára a létesítmény is igyekszik önfenntartó, saját ökoszisztémával rendelkező rendszerként működni. Oszlopok nélküli, acélkapcsolatos szerkezeti rendszerének köszönhetően a szükséges építőanyag-felhasználás 15%-kal kevesebb a hasonló léptékű épületekhez képest. Az épület tájolása hőtechnikai szempontok figyelembevételével történt, az energiatakarékosság érdekében napelemeket és fotovoltaikus cellákat építettek be az intelligens üveghomlokzatba. Ezen felül víz-visszaforgató rendszer, energiatakarékos hűtőrendszer és oxigénpótlás üzemel. Az épület a technológia és a fenntarthatóság magasiskolája, egy új kor építészeti, innovációs mintapéldája.
GYS Vision, Gurgaon, 2008. – Ez az épületegyüttes olyan egyedi alternatívája az irodaházaknak, ahol nyitott szociális terek és zárt munkaterek dinamikusan váltják egymást. A tervezők egy számítógépes optimalizációs program segítségével újrastrukturálták a funkciók hagyományos rendjét. Egy ideális elrendezésű szint különböző permutációja és variációja tetszőleges mód szerinti egymásra sorolásával jöttek létre a tornyok. A teraszok spirális rendszerben fonják körbe az irodai funkciókat, egyfajta vizuális játékot is teremtve.
Narayantala Thakurdalan, 2020., Abin Design Studio – A kortárs indiai szakrális építészet egyik egyedi példája Bansberia városában húzódik meg. A kis hindu templom nyitott betontömbökből készült paravánfalakkal és egy üvegezett sarokkal rendelkezik, amely közvetlenül az utcára nyílik. Mindössze egy nyitott térből áll, ahova bármikor be lehet térni. A koncepció egészen természetes módon kapcsolja össze a profánt és a természetfelettit.
Világszerte egyre nagyobb hangsúlyt kap a szolidáris és szociális építészet. Új-Delhiben a Social Design Collaborative helyi építőanyagokból hozott létre moduláris „iskolát”, a ModSkool-t. Az egyetlen osztálytermes létesítmény csavarozott acélvázas szerkezetű, bambuszból, újrahasznosított fából és szárított fűből készült, olyan anyagokból, amelyek a környéken általában otthonok építésére szolgálnak. Elsődleges szempont volt, hogy az építmény szükség esetén gyorsan szétszerelhető legyen. Biztató ilyen kortárs példákkal találkozni, ahol a szolidaritás eszménye a hétköznapi gyakorlatban testet ölt, értéket képvisel.
Az indiai művészet térben és időben távol eső, változatos megnyilvánulásait az ábrázolásokban kifejezésre jutó általános érvényű tartalmak és a közös jelképrendszer avatja egységes művészetté. A kortárs indiai művészetet a hagyomány és modernség összeegyeztetésének elméleti dilemmái, a gyakorlati megvalósítás kérdései és az ezekre adott különféle válaszok jellemzik.
Irodalomjegyzék:
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=182.html
https://epiteszforum.hu/meghalt-kuldip-singh-india-egyik-leghiresebb-modernista-epitesze
https://en.wikipedia.org/wiki/Architecture_of_India#Neolithic_Period
https://www.architecturaldigest.in/content/photos-9-iconic-buildings-designed-by-architect-bv-doshi/
https://www.dezeen.com/2020/12/12/indian-architecture-projects-2020/
https://architecturemagazine.com
takacsa