A tanulás mellett az egyetemen a hallgatóknak mással is meg kell küzdeniük. Ilyen például a kolis lét. Hogy ez rossznak vagy jónak számít, azt minden ember egyénileg döntse el. Mindenesetre pár tippet szeretnék adni, hogy miképp lásd meg a koli „jóságait” és hogy hogyan ne éhezz.
Jómagam hatodik éve vagyok kollégista (a gimnáziumi kollégiumot is beleszámítva), így megtanultam már egy-két dolgot erről az életformáról. Azonban azt kell mondanom, hogy teljesen különbözik egymástól egy gimnáziumi és egy egyetemi kollégium. Más a környezet, a társaság és másképp kell gondoskodnunk saját magunkról.
Akik az otthonuktól messze élnek és arra kényszerülnek, hogy kollégisták legyenek (ha az albérlet nem jönne össze), akkor bizony elkezdődik egy olyan élet, ahol saját magukról kell gondoskodniuk. Kezdetben nem egyszerű szembenézni a nehézségekkel, azonban ha megtanulja az ember, hogy mit hogyan csináljon, akkor onnantól kezdve képesek egyenesen menni a dolgok.
Pécsett minden kollégium rendelkezik konyhával, sőt, van olyan kollégium is, ahol szinte minden szobának biztosítanak egy konyhai részt. Az itteni főzést mindenkinek saját magának kell megoldania. Ezekben a válságos időkben igen nehéz úgy bevásárolni, hogy ne hagyjunk ott több ezer forintot az üzletben. Éppen ezért érdemes átnézni az adott bolt reklámújságját, hogy akciók után kutathassunk. Ne feledd, nem mindig az a finomabb étel, ami drágább. Olcsón is lehet kiadós étkezést biztosítani magunknak. Jó pár helyen (pl. Spar, Lidl) kuponokat is kaphatsz, akár papír alapút vagy mobilalkalmazásban lévőt, ami megkönnyítheti a vásárlást. Alaposan körül kell nézni, esetleg ismerősöktől tanácsot kérni, hogy mit lenne érdemes venni és hol. Ha esetleg több adagot is főzöl előre, akkor akár le is fagyaszthatod, így a későbbiekben is jól jöhet a tartalék. Ugyanez igaz az otthonról hozott ételekre is. A tartós ételeket hosszabb ideig el tudjuk tárolni, ha lefagyasztjuk. A kollégiumok általában minden szobához biztosítanak egy hűtőt, így nem kell attól félni, hogy más elviszi az ételünket. Kolisként leleményesnek kell lennünk, így sokkal egyszerűbben „túl tudunk élni” az egyetemi éveink alatt.
Jómagamnak nincs szobatársa, azonban minden kollégiumban eltérő számú ember lakhat a szobákban. Általában blokkokra osztották a helyiségeket, ahol kettő-kettő egyetemista élhet. Amikor egy teljesen idegen emberrel kerülsz egy szobába, az elején nehéz lehet az ismerkedés, ugyanis mind a kettőtöknek tiszteletben kell tartania azt, ahogyan a másik él, és egymáshoz is kell alkalmazkodnotok. Még ha nem is egy súlycsoportban vagytok a szoba- vagy blokktársaiddal, egy próbát mindenképpen érdemes tenni annak érdekében, hogy jóban lehessetek. Ha nem jön össze a szobacsere, akkor lehetőséget kell találni arra, hogy az ideiglenes „otthonban” eltöltött napokat és heteket jó hangulatban élhessétek meg. A közös programok (esetleg iszogatások) közelebb hozhatják egymáshoz az embereket. Értem ezalatt a társasestéket, akár a közös bevásárlásokat, a kisebb túrákat/kirándulásokat, a közös tanulásokat vagy esetleg a számítógépes játékokat. Nem kell reménytelenül abba a tudatba kapaszkodni, hogy mindenképpen jóban kell lenned a szobatársaiddal, de még ha az elején kilátástalannak is tűnik a helyzet, mindig megéri egy próbát tenni a helyzet megváltoztatása érdekében.
Ha nem is vagy társasági ember, egy misét megér, hogy kollégista legyél, ugyanis talán ott és az egyetemen szerezheted a fiatal felnőtt éveid legszebb emlékeit.
takacsa