Kortárs épületek a digitális festővásznon, avagy hogyan jelenik meg az építészet Frederico Babina illusztrációiban


Szerző: - 2021 május 7.

„Lenyűgöz az ötlet, hogy össze lehet keverni az építészet és az illusztráció világát.”

 

Szerinted mennyire áll közel egymáshoz az építészet és a grafika világa? Volt már veled is olyan, hogy megtetszett egy épület, elkezdtél utánaolvasni, esetleg lerajzolni azt? Frederico Babinának (olasz építész és grafikus) az építészeti munkái mellett a rajzolás volt a hobbija és végül ez a hivatásává nőtte ki magát. Ha érdekel az építészeti illusztrációk világa és szívesen megismernéd a művészt, akkor ne habozz tovább olvasni.

Babina Barcelonában él és dolgozik grafikusként, az építészet már csak hobbiszinten játszik szerepet az életében. 1994 óta rajzol kézzel készített világokat, melyeket az építészet és a design ihlet. A szabad nyelv használatára törekszik, amely nem korlátozza az expresszivitást. Egyik vele készített interjúban megfogalmazza, hogy nem hisz az inspirációban, az ötletek ott várnak ránk, csak gyakran nem vagyunk képesek meglátni őket. Ha a feje tetejére állítjuk a világot, sok ötlet jöhet létre és egyfajta „látás alvása” ébredhet. Illusztrációi elkészítésénél mindig különféle technikák és programok kollázsát használja a kézi rajzolástól kezdve a vektoros 3D modellezési programokig. Ezek a különböző technikák teszik lehetővé a kívánt légkör és keverék elérését.

„Minden nap megpróbálom újrafeldefezni a világ megfigyelésének módját egy gyerek szemével. A gyerekeknek teljesen akadálytalanul és az élmény kondicionálása nélkül kell látniuk a dolgokat. A gyerekek rajzai mindig csodálatosak és gyönyörűek spontán egyszerűségükben és egyértelműségükben. Szeretem különböző kifejezési technikákkal megpróbálni elmagyarázni a látott világot. Szeretem a nyelv gazdagságát és formáinak sokféleségét. Nem akarok beskatulyázódni egy stílus vagy formanyelv által. Számomra a rajzolás és az ábrázolás az egyik módja a gondolatok, érzések és érzelmek elmesélésének és fényképezésének. Minden képnek van története, és minden kép tanúja egy történetnek.”

 

A művészet fontos eleme a kulturális fejlődésünknek és társadalmi intelligenciánknak. A zene, a tánc, a festészet, a szobrászat, a filmművészet vagy az építészet a mindennapi életünk legfontosabb kulcstényezői. Ahhoz, hogy megérthessük a művész munkáját, egyesével kell elemeznünk az illusztrációkat, összefüggéseket találni a szimbólumokat mutató ikonikus struktúrák/ jelek definiálásával.

Az Artistect sorozatában összehoz egy híres japán építészt, Tadao Andot és egy szürrealista olasz festőt, Giorgio De Chiricot. Ando minimalista megközelítésével a hagyományos japán építészet képviselője, tereiben a természetes elemeket használja mint a fény, a szél, a víz és a geometriai formák. De Chirico a metafizikai művészeti mozgalom és a szürrealizmus úttörője, művészete távol áll az absztrakt és formális elemektől, festményeinek témái az álmok, a világ titokzatossága, az ismeretlen és az emlékezet. Ennek a két művésznek (architektus-építész és festő) alkotásai egyesülnek Babina munkájában. A De Chirico által 1913-ban festett Piazza D’Italia tornyot a Párizsban található Meditation Space Unesco épülettel cserélte le, amelyet Ando 1941-ben épített. A festmény hosszú árnyékokkal, árkádokkal és szereplőkkel rendelkezik, amelyek utalnak az építészetre. Ariadne szobra Ando lépcsőjére vált. Az oszakai Élet Temploma lépcsője vagy a Vitra Konferencia pavilon számára tervezett thétrész lehet a művész referenciája. A kép alakzatainak elemzése részletezhető még tovább, azonban ennél a példánál a fő gondolat Babina kódolt ikonjainak a megismerése. Ando nem ezért az épületéért kapott annak idején Pritzker-díjat, mégis ezt használta az illusztrátor. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a művész számára ikonikusabb volt ez az épület, mint Ando híresebb épületei, ehhez kapcsolt emléket, amit párhuzamba tudott hozni De Chirico festményével.

Egy másik példát említve az Artistect sorozatból, ahol Babina érdekes párhuzamot vont Zaha Hadid Vitra Tűzoltóközpontja és Malevich festményei között. Hadid egy kortárs, Pritzker-díjas építész volt, aki a futurista építészeti stílusáról vált ismertté világszerte. Karakteres stílusát a dinamika, a hangsúlyos homlokzatok, az éles szögek és az olyan kemény anyagok jellemzik, mint a beton és az acél. Malevich orosz festő és művészteoretikus, az avantgarde szuprematista mozgalom alapítója volt a 20. század elején. Festményeiben a tiszta geometriai formák jelennek meg és rendeződnek absztrakt kompozíciókba. Babina illusztrációjának a fókuszában a Tűzoltóállomás jellegzetes sziluettje áll, kiegészítve Malevich piros-sárga-zöld színű geometrikus formáival. Mindkét művész újító volt a saját korában, kialakították saját karakterüket, ami egyedi, és munkásságukkal hatottak az őket követő művészekre. Azonban a legfontosabb párhuzam a két művész között egy apró részletben rejlik. Babina belekomponálta Malevich fekete keresztjét, amit a festő a nulladik keretként határoz meg, ahol a sötét szakasz a fejlődés kezdetét és a festés nulladik fokát jelölte. Ezzel párhuzamba állítható Hadid Tűzoltóközpontja, ugyanis ez volt az egyik első megépült épülete, az első lépés, a nulladik pont. Úgy vélem, ez a szimbólum az alapja kettejük összeolvasztásának.

A festészet és az építészet mindig is kéz a kézben járt egymással a történelem folyamán, a művészek munkái hatottak egymásra és az inspirációk révén remek alkotások születtek. Babina reprezentációi olyan nézőpontból közelítik meg a kettő művészeti ág kapcsolatát, ami újszerű és a digitális művészet eszközeivel széles körben eljuttathatja a közönség felé, ez által művelve a nézőt. Társművészeteket összeköt, stílusokat vegyít és vizuálisan tudást ad át.

Tadao Ando és Zaha Hadid építészetére több illusztráció is született, épületeiknek egyes részleteit beleemelve alkotásaiba egy átfogó képet kapunk az építészek munkásságáról. Zárásként összegyűjtöttem ezeket az illusztrációkat, megnevezve az inspirációként használt épületekkel.

 

Tadao Ando (Japán, 1941–)

„A minimalizmus lényege az egyszerűség, de a mélység nélküli egyszerűség csupán olcsó. Ez nem elég… Nem hiszem, hogy az építészetnek túl sokat kellene beszélnie. Csendben kell maradnia, és a napfény és a szél álcájába kell engednie a természetet.”

Ábrázolt épületei:

A Víz temploma, Japán, 1985

Benesse Ház Múzeum, Japán, 1992

Meditációs Tér, Párizs, 1995

A Fény temploma, Japán, 1999

4×4 Ház, Japán, 2003

 

Zaha Hadid (Irak, 1950–2016)

 

„A terveink ambiciózusabbá válnak, amikor meglátjuk a többi iparág technológiája által teremtett új lehetőségeket… Mindig nagyra értékeltem azokat, akik mernek kísérletezni anyagokkal és arányokkal.”

Ábrázolt épületei:

Heydar Aliyev Központ, Azerbajdzsán, 2012

Riverside Múzeum, Skócia, 2011

MAXXI, Olaszország, 2009

Vitra Tűzoltóállomás, Németország, 1993

Kikötőház, Belgium, 2016

 

Források:

https://federicobabina.com/

https://www.archdaily.com/508991/11-questions-for-superstar-architecture-illustrator-federico-babina

2021-05-07T05:18:06+00:00

További bejegyzéseink

Lakáshajsza
Ahogy előző cikkemben írtam, ősszel kezdtünk el lakás után nézelődni. […]