Mérnöknővé válni?

Különös kihívás és kalanddal teli út. Amikor elkezdtem, nem tudtam mire számítsak, nőként egy olyan világban ami a régi sztereotípiák szerint is férfiaknak való munka. Építészet, mérnök, ráadásul még nő is. Miért? Miért szorítsák a nőket sztereotípia mögé? Mint dr. Szöszi, amíg nem bizonyította be hogy tud, hogy képes rá, addig csak a rózsaszín szőke nőt látták benne. Sokszor így kezeljük magunkat, kezelnek minket: ha nők vagyunk, nem vagyunk képesek rá, mintha a nők nem tudnák, mintha a nők nem lennének képesek rá… A látszat sokszor csalóka. Élünk a magunk rózsaszín, megteremtett idill világában, Ezt próbáltam ábrázolni a fotón is. Mert a rózsaszín mögött ott a tudásvágy a tudásszomj, az éhség a szakma iránt, a tudni akarás és tanulni akarás miértje, hogyanja és lehetősége is. És ezt a MIKen megtanulni egy igazi rózsaszín álom, ami szinte hihetetlen valóság is egyben. Már már lehetetlennek tűnő kaland. Csak ajánlani tudom, mert mi nők is vagyunk olyan értékesek mint mások, nekünk is lehetnek és vannak vágyaink, álmaink céljaink, terveink. Képesek vagyunk rá, még akkor is ha ez elsőre nem így látszik, vagy éppen kifelé nem ez tükröződik. Nem a nemünk alapján kell ítélni és nem is a pink világ alapján. Inkább a dolgok mélyére ásva, felfedezve az építészt, a művészt, a mérnököt, a nőt. Együtt megtalálva a harmóniát, az összhangot, azt amit keresünk, ami valójában hiányzik, eljutva a tudatos elfogadáshoz. Mindez látható a képen. az út a harc, a cél és a sok sok küzdelem amit nőként elénk tárul. Úgy gondolom, a képen rajta van a mérnök is és a nő is.

Tisztelettel,
Guzsvány Réka