Páros interjúnkban a várost és a karunkat ért változásokat fejtjük vissza egykori és jelenlegi hallgatónk közbenjárásával. Kata napjainkban is az egyetemünk hallgatója, míg Viktória 20 évvel ezelőtt tanult itt.
Mi az a három fő tulajdonság, amivel elsősorban jellemezni tudnád azt a Pécset, amelyben tanultál?
Kata (jelenlegi hallgató): Pécs nem csak a felsőoktatásban töltött éveim alatt játszott szerepet az életemben, ugyanis egyben a szülővárosom is. Az egyetemi évek alatt a város egy számomra addig ismeretlen arcát fedte fel. Ez a város sosem alszik, egy koherens értelmiségi közösségként működik, ahol izgalmas személyiségek, inspiráló emberek vesznek körül nap mint nap.
Viktória (egykori hallgató): Én Pécset jó húsz évvel ezelőtt egy nyüzsgő, bulis, sokrétű városként ismertem meg. Rengeteg lehetőséggel, sok egyetemistával, programokkal, felfedezésre váró helyekkel. Azóta talán a nyüzsgés csillapodott valamelyest és anyukaként már más program kínálatra fókuszálok – de még mindig egy sok szempontból gazdag városnak tartom az otthonom.
Melyik a legmodernebb eszköz az egyetem eszköz parkjából, amit tanulmányaid során használtál?
Kata (jelenlegi hallgató): Az öt éves képzés alatt számos innovatív eszköz megismerésére, kipróbálására és használatára nyílt lehetőség, többek közt drónok, okosotthon rendszerek, a leginnovatívabb 3D nyomtatási technológiák, vagy éppen tetőcserépbe integrált napelemrendszerek.
Viktória (egykori hallgató): Akkoriban a párhuzamvonalzós rajztábla és a „turbógép” volt a nagy innováció. Viccet félretéve, természetesen különböző digitális mérőműszerek használatával már megismerkedhettünk a képzések során.
Saját tapasztalataid szerint melyik az év legnagyobb bulija az egyetemen?
Kata (jelenlegi hallgató): Talán nem egy konkrét bulit említenék, hanem azt a késő-tavaszi, kora-nyári időszakot, amikor megnyitja kapuit a Pollack strand, mely a kampusszal közvetlen összeköttetésben áll. Ilyenkor minden évben nagy itt az élet, közeledik a vizsgaidőszak vége, egyre melegebbek a nappalok. Ezt az időszakot zárja nyár elején az orfűi alkotótábor, ahol méltóképp búcsúztathatjuk a tanévet közösen sütögetéssel, koccintással, strandolással és egy kis alkotómunkával.
Viktória (egykori hallgató): PEN, azaz Pécsi Egyetemi Napok, megkerülhetetlen rendezvény volt, ami jó értelemben véve a feje tetejére állította a várost.
Hány nő hallgatótársad van / volt?
Kata (jelenlegi hallgató): Az építész képzésben általában véve a nemi arányok kiegyensúlyozottak az utóbbi években. Én építőművész szakon tanultam, ahol ma már a hallgatók többsége nő.
Viktória (egykori hallgató): Én több szakot is végigjártam a Műszaki és Informatikai Karon, 12 lány volt egy szakon belül a legtöbb. Szerencsére mára már jelentősen javultak ezek az arányok.
Hány nő tanárod van / volt?
Kata (jelenlegi hallgató): Egy kis számolgatást követően: öt év alatt pontosan 10.
Viktória (egykori hallgató): Nem igényel hosszas számolgatást – kereken kettő darab.
És végül: mit szeretsz / szerettél hallgatóként a legjobban Pécsben?
Kata (jelenlegi hallgató): A közösséget, ami kialakult az öt év során. Az itt megismert csoporttársakkal – még ha nem is tartjuk nap, mint nap a kapcsolatot – mindig szívesen találkozom, sokszor jutnak eszembe a hétköznapok során is.
Viktória (egykori hallgató): Mikor felvételizni jöttem, beleszerettem a városba – a hangulatába, a fekvésébe, a belvárosába, a egyetemek kínálta lehetőségekbe, így nem maradt kérdés, hova jövök továbbtanulni. A felvételit követően közöltem is a családommal, hogy Pécsett fogok élni, ennek már 22 éve!
takacsa