Építészhallgatóként a várostervezés alapjaiba is betekintést kapunk a képzésünk során, ugyanakkor arról nem esik sok szó, hogy milyen gazdasági vagy politikai döntések szerint szerveződik a városi szövet és ez hogyan jelenik meg a médiumokon keresztül. Miért is fontos a médián keresztüli marking? Ezeket a témákat járja körbe a mostani írás. Előző cikkemben elkezdtem feldolgozni egy kerekasztal-beszélgetést, ami a popkulturális hatások az építészetben téma köré épült. Ebben az írásban folytatom a kibontást és rátérek az épített környezet, valamint az önmarking témáira, amiket a meghívott előadóinkkal (Wesselényi-Garay Andor építészelméleti szakember; Guld Ádám médiakutató; Kósa Balázs gyakorló építész) boncolgattunk tovább.
2/2. A popkulturális hatások hogyan fogják befolyásolni az építészetet?
Az épített környezet hogyan van benne ebben az alakulásban? A városi rendszerek létrejöttét mennyire befolyásolja a tömegkultúra?
Az átlagépített környezet színvonala emelkedik, ennek az egyik oka a médiában való megjelenés fontossága. A média nagyon komoly vonzerő lehet, ha egy város megjelenik pl. egy sportesemény kapcsán a televíziós nézők szeme láttára. Skardelli György építész annak idején sokat tett azért, hogy Magyarországon nagy sportlétesítmények és sportesemények legyenek, mert a közvetítés által olyan képek születnek a városról, amik pótolhatatlanok. Azért volt fontos a Magasugró Torony felhúzása a Dunapart mellett , mert így a Parlament megjelent a háttérben, miközben a sportolókról készítettek felvételeket. Egyfajta ikonikus épületként, ami képviseli a hazánkat. Érdemes megfigyelni, hogy csupán nem egyetlen ikonja van Budapestnek, hanem maga a látkép, a panoráma az, amit megjegyeznek a turisták, és ez a legjobban a várból tűnik fel.
A városépítészetben működik egy olyan szervezési elv, amikor előre elképzelünk jól fotózható és a médiában eladható városképeket, és addig gyúrjuk őket, amíg eladható lesz a végeredmény. Nagyvárosban, nagy léptékben ez egy működőképes rendszer. Városfejlesztési módszer, hogy a város maga nézzen ki úgy, mint egy szabadtéri pláza – ez a szemlélet külföldről jön. Érdemes megfigyelni a térszervezést, amit főként a politikai és gazdasági szempontok alakítanak. Egy látkép, egy nagy játszótér képét vetíti elénk a város felülről, ahol mindennek megvan a maga funkciója és szerepe, ahol a kulcs az eladhatóságon van.
Érdekes példa, hogy a 90-es években még kiírták a filmekben, hogy a távlati képek melyik ikonikus várost jelenítik meg, mint például New York esetén, viszont manapság a látkép alapján ez már mindenki számára evidens, ezért nem szükséges feltüntetni a város nevét. Ebből is látszik, hogy a város és a média szövete között szoros kapcsolat alakult ki az elmúlt 15-20 év alatt, és ez sok mindenen lecsapódik.
Létrejöttek instakompatibilis helyek, a közösségi média oldalán látjuk, ki hol szelfizett a legtöbbször, vannak már hőtérképek is, amik azt mutatják, hogy a városokban hol készül a legtöbb instakép és most már lekövethető az is, hogy a turisták célzottan ezeket a helyeket keresik fel. Míg régebben ezek a városok csak a hátterét képezték ezeknek a tartalmaknak, addig már maga a város és annak környezete a tartalom. A médiatartalmak nem csak reprezentálják a városi tereket, hanem sokszor megtanítják őket a használatukra is, például a Szex és New York sorozat arra tanította meg a 90-es, 2000-es években az embereket, hogy a város szövetében hogyan működik a take away kultúra. A saját médiahasználatunkat vittük át a város használatának a terébe. Ez egy oda-vissza működő folyamat.
Egy pécsi példát is említve, amikor a pécsi várfalsétánnyal (Barbakán és környéke) foglalkozó építészek először megbeszélést tartottak a terület felújításáról, akkor a 15 főből mindössze hárman voltak építészek, a többi résztvevő mind más szakterületekről jött, médiaszakemberek, marketing szakemberek és a hangsúly azon volt, hogyan lehet eladhatóvá tenni azt a környéket, hogyan lehet jól fotózható tereket létrehozni, hogy marketingértéke legyen. A marketingesek konklúzióként megfogalmazták, hogy nincs olyan nagy értéke, a városi terület értékét nem növeli meg annyira, hogy számottevő legyen, ezért visszavonták a gazdasági forrásokat a projekttől.
3. Erre a változásra hogyan lehet felkészíteni a fiatalokat?
Miért fontos az önmarketing tanulása, mennyire csatolunk arcot a munkánkhoz? Az egyetemi oktatásban hogyan lehet felkészíteni a hallgatókat a médiában való megjelenésre, a saját projekt promotálására? Mit lehet egyetemi közegben erről tanulni, ami hosszú távon kamatoztatható?
Egy építésznek oda kell-e állni a háza mellé? – Az tény, hogy a számunkra kedves projektet örömmel felvállaljuk, viszont ha egy olyan terv valósul meg, amire nem vagyunk büszkék, akkor már kevesebb örömmel csatolnánk az arcunkat az épülethez.
A marketing világa arról szól, hogyan add el magad. Ha nem hirdeted magadat, akkor nem fognak tudni rólad. A fiatal generáció számára már fontos, hogy legyen Facebook- és Instagram-oldala annak az alkotónak, aki versenyképes szeretne maradni a piacon. Ezek a felületek egyfajta nyílt portfólióként működnek, ahol mások megtekinthetik a munkájukat, melyek hatására bővülni tud a megrendelői kör. Ezek alapján működik az önmarketing. Ez a kor a személyfogyasztás kora és az archoz társított termék a legeladhatóbb. Az elért eredményeink kb. 30%-a múlik azon, hogy mit teszünk le az asztalra, a maradék 70% az eladhatóság. Előbb-utóbb a minőségre fog kifutni a kérdés, de az ismeretség és terjeszthetőség fontos szerepet tölt be az önmarketingben. Az illető személy szerethetősége, megjelenése kapja a kulcsszerepet.
Az építészet egy nagyon komplex szakma. A kulcsszó a bizalom, amit fokozatosan építi az ember. A social media egy nem létező kapcsolatot teremt a nézővel, ki kell alakítani azt az érzést, benyomást, hogy mi ismerjük egymást, belelátunk a hétköznapokba. Mint ahogy az építésznek is rendelkeznie kell azokkal a képességekkel, hogyan tudjon a megrendelővel hatékonyan kommunikálni úgy, hogy az ügyfél jól érezze magát az építész társaságában. Kiépíteni a bizalmat, láthatóvá kell tenni magunkat és működni fog a marketing, erre alapoz a celebvilág is.
Már a legnagyobb vállalatok is arra törekednek, hogy arcot csatoljanak egy termékhez, manapság már nem elég a márkanév megjelenése, az arccal eladhatóvá kell tenni a kínált portékát. Ehhez ismerni kell a kortárs kommunikációs viszonyokat, tudni kell, hogyan vagyunk képesek saját magunkat megjeleníteni ebben a térben. A versenyelőny leginkább a láthatóságon múlik. Mint például a fiatal pályakezdőknél is fontos a láthatóság kérdése. Mielőtt benyújtja valaki a jelentkezését egy céghez, előtte ajánlott letisztítani a social media felületeit, leszedni a nem kívánt tartalmakat, mert manapság minden HR-esnél alap, hogy megnézik az illető profilját ezeken a felületeken.
Ha valaki vállalja, hogy megjelenik ilyen közösségi platformokon a munkáival, akkor ez online portfólióként is szolgálhat, viszont akkor mindig frissen kell tartani a tartalmat. Instagramon akár ki is követhetik az embert, ha nem rendszeres a tartalomgyártás. A láthatóság korában igenis lennie kell egy belső meggyőződésnek arról, hogy amit csinálunk, az fontos, ennek kell lennie a vezérszálnak, ez alapján kell megterveznünk a felületeinket a közösségi médián keresztül. Arra van szükség, hogy akarjunk mondani valamit a világról, vállaljuk fel, hogy mi a véleményünk, a gondolataink, az ötleteink és osszuk meg ezeket a nagyközönséggel.
A társadalom azon rétegeit, amelyeknek korlátozottak az anyagi lehetőségei, hogyan lehet edukálni jobb minőségű építészetre?
Nemrégiben ért véget egy nagyobb médiakutatási projekt, ahol a belsőépítészeti tartalmak álltak a középpontban. A belsőépítészet, a lakáskultúra népszerűsége a legalacsonyabb státuszú emberek körében volt a legmagasabb, csoportos megbeszélések és mélyinterjúk által ki is derült, hogy náluk ez az „önsanyargatásra” utal, ahol egy olyan valóságba látnak bele, ami teljesen elérhetetlen a számukra. Viszont a befogadót nem frusztrálja a környezet, hanem szimplán elábrándozik azon, milyen szép az adott tér. Mindemellett fontos kiemelni, hogy társadalmi státusztól függetlenül az ízlés egy tanulható folyamat. Mindössze egy vizuális, pozitív ingeráradatra van szükség, ezáltal elindul egy tanulási folyamat, aminek a mentén kialakul a környezetalakítás kultúrája.
Tiszta és rendezett teret nemcsak jómódú emberek engedhetnek meg maguknak, az alacsonyabb státuszú is odafigyelhet a belső terére Emellett fontos megjegyezni, hogy az olcsó design is design, ha az embernek van kreativitása és jól tudja használni azt, akkor teremthet értéket vele. A gazdagsági tényezők nem egyenértékűek a jó designnal.
Zárásként megemlítve arról is születtek kutatások, hogy a mai Zoom-korszak létrejöttével lehetőségünk nyílt arra, hogy belátást nyerjünk a különböző kollégák, emberek belső tereibe, ahol a mindennapjaikat élik. Státuszra és pozícióra is utalhat, ha például egy könyvespolc előtt értekezünk, ellenben, ha a hátterünk egy szegényebb vagy rendezetlen körülményt vázol fel, talán meg sem merjük mutatni azt. Egy olyan platformon, mint a Zoom felülete arcot kell csatolnunk a környezetünkhöz, érdekes elgondolkodni azon, ha valaki ezt nem meri felvállalni, annak mi lehet az oka.
ÖSSZEGZÉS
Az építészet és a városépítészet rendkívül komplex szakmák. A szakembereknek egyszerre kell szerkezeti mérnököknek, művészeknek, pszichológusoknak és marketingeseknek is lenniünk. Fontos belelátni a világot formáló folyamatok hátterébe ahhoz, hogy megértsük, mi miért történik. Ebben a rendszerben kiigazodva kell megteremtenünk azt az egyensúlyi helyzetet, amiben hatékonyan tudunk működni. Első körben az a cél, hogy építészeti minőséget tudjuk létrehozni, azt követően ezt az értéket közvetíteni kell tudni a médiumokon keresztül, mert így képes eljutni minél szélesebb réteghez. Ehhez meg kell tudni teremteni a jó markinget, ami eladhatóvá teszi az egészet. Végül a legfontosabb szempontként mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy az egészséges környezet kialakításáért dolgozunk, amiben a főszereplő az ember.
A kerekasztal-beszélgetés megtekinthető itt:
https://www.youtube.com/watch?v=TUPWfUwM2PE&t=1s
hieglzso