Lassan beköszönt az április, rügyeznek a fák, jön a meleg. Ebben a hónapban történt 111 éve a világ egyik legismertebb tragédiája: a Titanic gőzhajó a hullámsírba veszett. Mindenkinek ismerős lehet a James Cameron által készített romantikus tragédia, mégsem elsősorban ez lesz cikkünk fő témája. Nem tagadom, hogy ott láttam először a hajót, a történetet, de mégsem Jack és Rose nyálas, szerelmi története fogott meg. Igaz, nem 3 óra 14 percben (bár tudnék annyit mesélni róla), de egy kis ideig szeretnélek beavatni titeket az egyik legnagyobb szenvedélyembe.
Az RMS Titanic egyszerre két másik hajóval készült, amik az Olympic és Gigantic nevet viselték. Érdekesség, hogy az eredeti Titanicnak a teszthajózások közben makacs sérülései keletkeztek, ezért kénytelenek voltak testvérhajójával nevet cserélni, így az eredeti Olympic kapta az új Titanic nevet. (Pár héttel később ugyanott kapta el a jéghegy, ahol a másik hajót a próbaútvonalán.)
Ha ez még nem lenne elég, mint a filmben is, a mentőcsónakok voltak a hajó legnagyobb gyengeségei. 64 helyett összesen 16-ot helyeztek el (kb. 962 ember) azzal az indokkal, hogy „kevés lesz a fedélzeten a hely az utasoknak”. Ezért megtoldották még 4 pótmentőcsónakkal, de így is csak a hajó létszámának 30%-ára lett volna elég, hiszen senki nem tudta, hogy teljes létszámmal is le lehet engedni a csónakokat.
A Titanic veszteségét elsősorban J. Bruce Ismay döntése okozhatta, aki követelte, hogy a hajó egy nappal a kijelölt megérkezés előtt, 16-a este érjen be a kikötőbe (délután 5 –utolsó jelentés), így Smith kapitány nem veszíthetett a tempóból, ezért tartott ennyi ideig kikerülni a jéghegyet is.
1514-en vesztek oda a katasztrófa éjszakáján, és 710-en ültek a közel 1000 férőhelyes mentőcsónakokban, robogva a Carpathia felé. Egy mentőcsónak fordult vissza, hogy kimentsen embereket az óceánból, öt embert sikerült is, de ebből 2 életét vesztette.
Kis érdekesség a múltból, hogy 1898-ban jelent meg Morgan Robertson A Titan végzete című regénye, amely szinte próféciája volt a Titanic balesetének. Több adat kísértetiesen hasonlatos a regénybeli és a valóságos hajó, valamint a lejátszódott események között. Robertson az óriási óceánjárót a következőképp jellemezte: Ez a legnagyobb hajó, és a legcsodálatosabb emberi alkotás. A regényben a hajó végül egy hűvös áprilisi éjszakán beleütközött egy jéghegybe és el is süllyedt.
Már maga a két hajó elnevezése is hasonít, ugyanis a regénybeli hajót Robertson Titánnak keresztelte. Mindkettő a világ akkori legnagyobb hajója volt, mindkettőt egyformán elsüllyeszthetetlennek hitték, és egyiken sem volt elegendő számú mentőcsónak az utasok, illetve a legénység megmentésére.
Szintén érdekesség, hogy a Titanic utasai között volt az a Charles Joughin is, aki pékként dolgozott a hajón. Joughin egészen addig a hajón maradt, amíg az merülni nem kezdett, felmászott a Titanic orrába, a korlát külső részére. Bár a férfi körülbelül két órát volt a jéghideg vízben, -2 fokos hidegben, mégsem hűlt ki. Valószínűleg az alkohol tartotta életben, hiszen saját bevallása szerint likőrt fogyasztott, mielőtt a hajó végleg elsüllyedt volna.
A 3821 méter mélyen fekvő hajó két darabban a mai napig az Atlanti-óceán alján található .
takacsa