Minden zenei műfajjal kapcsolatban vannak olyanok, akik szeretik, akik nem szeretik és akik közömbösen állnak hozzá. Ez alól a k-pop (koreai popzene) sem kivétel. Elég megosztó a világ véleménye róla. Sokan amiatt nem szeretik, mert ázsiaiak éneklik, érthetetlen nyelven, másoknak szimplán nem szimpatikus ez a műfaj.
Én régebben is tudtam, hogy létezik és a köztudatban van a k-pop azonban nemigen fogott meg. Volt pár barátom, aki hallgatott koreai előadókat, én azonban Ázsián belül egyedül csak a japán zenét szerettem. 2020-ban egy barátomnak köszönhetően kedveltem meg végérvényesen a koreai zenét és ezzel a mai napig így vagyok. Őszintén, nem csupán a zenét szeretem, de azokat az embereket is, akik énekelnek. Mindig is jobban foglalkoztatott az az életük, amit magánszemélyként éltek, mint amit idolként. Szerettem/szeretem őket mint embereket és képes vagyok úgy is kezelni őket. Sokan nem látnak belőlük többet, mint a színpadon álló, robotként mozgó bábokat, azonban ők sem jellemezhetők csak ennyivel. Ők is ugyanolyan emberek, mint mások.
A környezetemben (gimiben) a legtöbben elítélték azt a műfajt, amit hallgattam. Eleve kigúnyolták az ázsiai embereket, de ezzel nem csak ők voltak így. Ha jobban kitekintünk a világba, nagyon sokan elítélik azt, amit a másik hallgat vagy szeret. Annak ellenére, hogy mindenkinek szíve-joga, hogy mit is szeret vagy kiket hallgat. Ezt pedig tiszteletben kell tartani. Ahogy azt is, ha valaki nem szeret valamit. Nem vagyunk kötelesek mindent és azt kedvelni, amit a barátaink, mindössze meg kell tudnunk adni a tiszteletet és elfogadni, hogy vannak emberek, akiknek más a zenei ízlésük, mint nekünk.
Akik mindent meghallgatnak, azoknak mindegy, hogy ki és milyen nyelven énekli. Ha tetszik nekik a zene, hallgatni fogják. Jómagam nem szeretem a rapet és az alter zenéket, viszont van olyan szám, amit szívesen meghallgatok. Ugyanez igaz a német nyelvű zenékre is. Nemigen kedvelem őket, azonban a Mozart c. musicalben van egy nagyon szép rész, ami németül is csodásan hangzik. Emiatt is tartom magamat mindenevőnek, ugyanis nem azt nézem, hogy ki énekli, hanem hogy maga a zene tetszik-e vagy sem. Amikor a BTS nevű koreai együttes Dynamite című dala debütált, a megjelenést követő hónapokra meghódította a rádiókat, köztük a magyarokat is. Olyan emberek is hallgatták ezt a zenét, akik valójában nem szeretik a k-pop-ot, de megtetszett nekik a dal, amit nem mellesleg nem koreaiul, hanem angolul énekeltek. Ez az igazán pozitív visszajelzés indította el, hogy kezdtek k-popot is játszani a magyar rádiókban. Ennek nagyon örültem és annak is, hogy a mai napig játsszák a BTS egy-egy újabb dalát a rádióban.
Nem fontos szeretünk azt, amit egy embertársunk szeret, mindössze tiszteletben kell tartaunk azt, ami az ő szívének kedves és fontos. Remélem, egy nap tényleg elérhetünk erre a pontra és megoldódik a világ gondja, miszerint elítéljük a másik zenei ízlését.
takacsa