A Mark Myold által rendezett A menü első blikkre egy bizarr és groteszk horror, thriller komédiának tűnt, de véleményem szerint egy kicsit mélyebb műről van szó, ami könnyen befogadható és mellette szórakoztató, de ezek mellett még egy kicsit hátborzongató is.
A történet lényegében arról szól, hogy Margot (Anya Taylor-Joy) meghívást kap a partnere, Tyler (Nicholas Hoult) által egy szigetre, ahol egy exkluzív, méregdrága kulináris élményben lehet része a megjelent kiválasztottaknak. A neves Slowik séf (Ralph Fiennes) minden eddiginél innovatívabb menüvel készül vendégeinek, és a fogásokhoz egy-egy történetet is előad. Más kérdés, hogy ebben nem lesz sok köszönet.
Bevezetés nincs, rögtön azzal indítunk, hogy főszereplőink feszállnak a hajóra, ami elviszi őket a szigetre. Túl sokat nem tudunk meg hőseinkről, de azt már láthatjuk, hogy a férfi egy igazi fanatikus, megszállott ételrajongó. Minden morzsából igyekszik kiérezni valami extrát, neki minden étkezés egy ünnep. Míg a nő nem igazán látja ebben a csodát, inkább csak jól szeretné érezni magát.
A díszes társaságban, akik meghívást kaptak a szigetre, akad filmsztár, brókerek, ételkritikus, és törzsvendég is. Mind olyan emberek, akikből árad a „mert megtehetem” stílus, az arrogancia, és a burzsujság. Mindannyian magukért élnek és úgymond csak „elvesznek” és nem „adnak”. Ezért is van szükség a főhősnőre, hisz ő egy józanabb gondolkodású, magabiztos jellem, így azonosulási pont lehet. A film struktúrája szerintem igazán kreatív és remek, úgy épül fel, mintha egy igazi menü lenne, rajta a fogásokkal. Amik többféleképpen csapódhatnak le az emberekben, akár csak az ízek. A séf kínálata, s egyben történetei szépen lassan egyre bizarrabbá válnak, mígnem hőseinknek rá kell jönniük, hogy itt már nem csak egy gasztronómiai produkcióról van szó.
Olyan témákra kerít sort, mint a kiüresedés, az érzelmi és mentális kiégés, illetve az ezzel járó problémák. Erőteljes és igazán elgondolkodtató dolgok ezek, melyekbe érdemes mélyebben bele-ásni magunkat, amit a mű valamelyest meg is tesz, de nem úgy, mint kéne. Véleményem szerint ez a mű legnagyobb hibája: a felszínesség. Egy előre eltervezett precíz eseménysorozatnak vagyunk a tanúi, csakhogy rengeteg kérdésre vagy nincs válasz, vagy nem elég alapos a megoldás. A résztvevők döntése sokszor megalapozatlanok, a személyzet séffel való kapcsolata eléggé légből kapott. Sok alapvető olyan ösztön hiányzott, melyek nélkül nem létezik ember.
A menü mindenképp egy érdekes és különleges darab. A díszlet briliáns, a színészek nemkülönben, az élen Anya Taylor-Joy-jal és Ralph Fiennes-szal. Kapunk egy drámai thrilleres alapot, ami meg van szórva egy nagy adag fekete humorral, s még jó pár olyan elemet tartalmaz, amelyek remekül reflektálnak a társadalmi különbségekre és az érzelmi kiüresedésre.
Nem garantálom, hogy mindenkinek tetszeni fog a film, de mindenképp érdemes adni neki egy próbát. Jó kikapcsolódás lehet akár egy fárasztó nap után.
takacsa